Into the Wild

Hatalmas filmélmény. 

Christopher Johnsson McCandles utazását dolgozza fel. Amit McCandless-ről tudni kell:

1990-ben, 22 évesen eladományozta 24.000 félretett dollárját, és útnak indult a természetbe. Mindenkivel megszakította a kapcsolatot mindenféle okmányait megsemmisítette, és csak ment előre, stoppolva, train-hoppingolva. Nevét Alexander Supertramp-re változtatta. Célja Alaszka lett, oda akart feltétlenül eljutni. Nem volt gyakorlott a túlélésben, felszerelése is erősen hiányos volt. Átutazva Amerikát (többek közt a Colorado folyón is lement kajakkal, úgy hogy még azt se próbálta soha életében), 1992-ben végleg megcélozta Alaszkát. Oda megérkezve, talált is egy elhagyatott buszt, amibe beköltözött, és több hónapot töltött ott. Vadászatból élt. Augusztusban hatalmas esőzések jöttek, és elzárták a területet, ahol táborozott. Az állatok eltűntek, egy ideig bogyókon élt. Mivel nem ismerte őket kellően, mérgező bogyókkal teljesen legyengítette a testét. Hosszas éhezés után, alig 30 kilósan hunyt el. Tetemére halála után pár héttel találtak, 1992 szeptember 6-án. Vitatott az ügye, sokan egyszerűen felelőtlennek nevezik, hogy még csak egy iránytű se volt nála, kommunikációs eszköze meg egy se volt. Egy fényképező volt nála, amiből a következő képet tudták kinyerni (valós kép) :

Sokat olvasott, és gondolatait is leírta. Így maradt is ezek közül halála után is, a buszban. A történetet 1996-ban Jon Krakauer megírta, majd ezt 2007-ben meg is filmesítették.

Ezt a három idézetet emelném ki:

  • If we admit that human life can be ruled by reason, then all possibility of life is destroyed.
  • When you want something in life, you just gotta reach out and grab it.
  • Happiness only real when shared.

A filmről:

Gyönyörű alkotás, szinte kevésnek érzem azt a 2.5 órát amennyit felölel. Gyönyörű tájakkal, gondolatokkal, és remek zenével van teli. Rosszat nem is tudok róla mondani, egyszerűen hibátlanul elkapott engem, és fogva is fog tartani még egy ideig. A mellékszereplőket is lehet kedvelni (Kristen Stewart – akiről már párszor értekeztem – is feltűnik egy 20 percre , és nem is rossz…).

Ajánlott mindenkinek, aki szívesen kalandozik (még ha csak a gondolataiban is), vagy csak imádja a gyönyörű tájakat, és érdekli ennek a férfinak a története.

A vadonba való kiköltözésről pont múltkor volt egy hosszabb gondolatmenetem, én mondjuk egyedül nem kezdenék neki, de olyan 10 fővel már biztos kipróbálnám.

10/10 simán. Ha többször meg fogom tudni nézni, biztos kedvenc lesz.

7 thoughts on “Into the Wild

  1. Egyetértek, ez a film 10/10, én is nagyon szeretem. A poszter még a falamon is kint van, annyira hangulatos, egyszerűen jó ránézni.

    Részben együtt tudok érezni a sráccal, és megértem, hogy világot akart látni, és szabad akart lenni, de tényleg felelőtlen volt, másrészt pedig végtelenül önző és ez nekem egyáltalán nem szimpatikus benne. Persze nem tudom, mennyire valósághű a film, de mivel úgysem tudom, mi az igazság, ezért maradok a filmnél. Elhagyta a családját, a barátait, és útközben is egy csomó emberrel megismerkedik, megszeretik, de mindenkit elhagy, hogy folytassa az álmát, nem törődik más érzéseivel, vagy azzal, hogy aggódnak érte.
    Bár arra már nem emlékszem, hogy mik voltak a hosszabb távú tervei, meddig akart Alaszkában élni, hiszen ha nem hal meg, lehet, hogy visszatér a családjához, vagy folytatja az életét stb… De hát így nem túl szép véget ért a nagy projekt…
    Mindenesetre az a része az utazásának sokkal jobban tetszik, amikor sokféle emberrel megismerkedik, kalandokban van része, nem pedig tök egyedül ücsörög a semmi közepén egy ócska buszban….

    • Hát ahogy utánaolvastam (meg megnéztem egy dokumentációt), mindig visszahúzódó ember volt, csöndes, magának való.
      Nagyon értem amit mondasz, meg a filmben is voltak azért szereplők akik hangot adtak annak hogy a szüleit azért mégiscsak értesítenie kéne. Tervei szerint ha jól emlékszem nem akart volna örökre Alaszkában maradni. Bár ez lehet csak hazugság volt. Amikor az öreg örökbe akarja fogadni, ott is megemlíti, hogy majd ha visszajön, megbeszélik. Bár itt nem tudom tényleg hazugság volt-e, és nem akar megint családhoz tartozni, vagy komolyan gondolta-e.
      Engem mindenesetre nagyon magával vitt a történet, nem fogom engedni egy ideig hogy elfelejtsem….

    • Apropó, posztervásárláson én is gondolkodtam, szép az még magában is, a film emlékei nélkül…

    • Na, befejeztem a dokumentumfilmet. A táskájában egy hátsó zsebben megtalálták a srácnak a pénztárcáját, 300 dollárral, illetve az összes iratával. Tehát úgy tűnik egy félresikerült kis kaland volt végülis mint hogy egy öngyilkossági kísérlet…

      • Szegény… Mondjuk ha a jól emlékszem, a filmben is úgy volt a végén, hogy nagyon ment volna haza, amikor rosszra fordultak a dolgok, csak egy csomó szerencsétlen véletlen közrejátszott…
        Ha jól emlékszem, volt olyan jelenet a filmben, hogy elégeti a pénzét, de akkor ez lehet, hogy csak a készítők szüleménye volt.
        Egyébként ez a fotó szerintem nagyon félelmetes róla… Olyan mintha a teljes kimerültség határán lenne és minden erejét össze kell szednie, hogy kicsikarja azt az egyáltalán nem biztató mosolyt. Bár a fotó is amellett szól, hogy haza akart menni, mert minek fotózná magát, ha úgysem tudja előhívni a képet és úgysem látja senki.

      • Ahogy néztem a dokumentációt, tényleg elégetett valami pénzt. De volt egy levele is, amikor elment bogyókért, ki volt rakva a kocsijára egy segítség kérő levél. Hogy meg van sebesülve, alig él, ez nem vicc, aki ott van, várja meg, és segítsen neki.
        Van még olyan feltételezés is, hogy esetleg a válla volt megsérülve (ahogy a képen látható, lejjebb van az egyik válla, lehet pont emiatt), és emiatt nem tudott átúszni a megduzzadt folyón… Elvégre ha egészséges lett volna, csak megpróbálta volna.
        A film amúgy a dokumentációt is látva eszméletlen pontos. Nem voltak benne durva túlzások, (talán az örökbefogadásról nem hallottam semmit), nem volt túlkapva, nem volt nyáladzós. Valósághű, pontos, és remek munka…

      • És ahogy megtudtam, 99% hogy nem a bogyókba halt bele. Az a szarvas amit elejtett, talán megmentette volna, de azt elszúrta “Életem legnagyobb tragédiája”…
        Bocs, kicsit szétszórt vagyok, de van is mit beszélni a témáról 😀

Leave a comment